Délután 14:00 és egy profi fotóshoz készülök éppen. Ugyanis arra jutottam, ezennel vérprofin állok neki a munka keresésnek, mert nem szeretném, hogy elhúzódjon a folyamat. Az utóbbi időben freelancer munkákra jelentkeztem és bár nem találkozom a munkaadóimmal, de a bizalmat sugárzó kép talán most még fontosabb mint bármikor máskor.

15:00 órára beszéltük meg a Palotanegyedbe. Még indulás előtt hajat mostam, de semmit nem csináltam vele, majd a fodrász, aki egyben sminkes is, megoldja. Annyiban állapodtunk meg a fotós lánnyal, hogy igyak sok vizet és aludjam ki magam. Az alvás összejött, de a sok víz fogyasztást nem sikerült abszolválnom.

Készülődés közben eszembe jut az első CV-m, amit még egyetemista koromban írtam és így utólag visszanézve igen bénára sikeredett. Ha a középiskolai tablóképem még nem lett volna elég jelzés értékű, a rövidre sikeredett munkatapasztalat rész biztosan egyértelművé tette, hogy bizony semmihez sem értek. Azóta már sikerült sok munkatapasztalatot szereznem, de minden alkalommal, amikor frissítem az önéletrajzomat, eszembe jutnak a régi élmények.

Valóban olyan sok múlik egy jó portrén? Az önéletrajzomon kívül a Linkedin és a Facebook képem is sokat elárul rólam? Nem beszélve a honlapom „rólam” oldalán díszelgő képről. A válasz: határozott IGEN. Manapság a vizuális ingerek szerepe hatalmas, így álláskeresésnél is egyértelműen szükségem lesz egy jó fotóra.

Forrás: @kovacstimeaphotography

Ahogy teltek az évek, és egyre több munkatapasztalatom lett, elkezdtem cikinek érezni a profilképem. Valahogy a Facebookról kivágott arckép, ahol a jobb alsó sarokba még bele is lóg  valamelyik barátnőm karja, nem tűnt sem dekoratívnak sem alkalmasnak. Elmentem hát egy fotós boltba, ahol diákigazolvány képeket lehet csináltatni. Egy fokkal jobb volt a helyzet, mint a kivágott fotónál, de ez sem volt igazán meggyőző.

A következő önéletrajzomban már a diplomaosztó előtti fotózásról szerzett félig profi képemet volt szerencsém használni. A fotózásról annyi emlékem maradt, hogy én voltam az utolsó delikvens és a fotós agyára mentem a lehetetlen elvárásaimmal, miszerint a képem legyen komoly és egyben szexi, nézzek ki jól, de a valósnál idősebbnek, mégse legyek túl komoly, ellenben tűnjek bölcsnek. Az elkészült csoda pedig a Tinder – CV koordináta rendszerben egyértelműen a Tinder felé mozdult volna el.

Azóta már lecseréltem ezt a fényképet is, pedig sokáig használtam. Úgy sejtem nem hátrány egy magas pozíció megpályázásánál ha az önéletrajzból nem egy húszéves egyetemista mosolyog vissza, aki jó eséllyel még műanyag kupakos bort iszik és péntekenként el lehet felejteni a fizikai megjelenését az irodában, de valamiért hátrasorolt kötelezettségnek éreztem egy új fotó elkészítését.

Mikor végre rászántam magam, hogy lecserélem az egyetemi képemet, rövid internetes keresés után találtam is egy szimpatikus fényképészt. Amikor kifejtettem neki, hogy önéletrajzba és Linkedinre szánom a képet, csak annyit kérdezett, hogy ugye akt is lesz? Azt hittem viccelődni próbál, úgyhogy naivan csak annyit mondtam, hogy nem, azt most kihagynám.

Szerdán a megbeszélt időben és helyen voltam tetőtől talpig felöltözve. Nem bíztam a véletlenre, voltam fodrásznál és sminkesnél is. A helyszínen a falon lógó akt képekről már tudtam, hogy bizony eltévedtem mert bár profi fotós, inkább az akt képekben van tapasztalata mint a portrékban. Utalgatott még párszor a kedvenc fénykép típusára, de mivel csak feljebb gomboltam az ingemet, hamar rájött, hogy itt bizony nem lesz vetkőzés.

Na itt döntöttem el, hogy nekifutok újra. Ha a Linkedinen ez a mérvadó, akkor az önéletrajz esetében sincs ez másképp, ugyanúgy másodpercek alatt dőlhet el a sorsom. Ha szeretnék sikeresen elhelyezkedni, érdemes áldoznom egy profi (nem akt) fotósra, ami egy jó állás elnyerésénél úgyis megtérül.

És itt kanyarodunk vissza a Palotanegyedbe, ahova több szett ruhával, köztük a kedvenc pulcsimmal felszerelkezve érkeztem. A fotózás nagyon jó hangulatban telt. A fotós lány nem hitte el bemondásra, hogy mi áll nekem a legjobban. Minden ruhát és minden profilt kipróbáltunk. És a fotózás elején készült képek össze sem hasonlíthatóak a végén készültekkel. A legjobb képek azok lettek, ahol a kedvenc pulcsim van rajtam. Az inges, blézeres kép valahogy nem én voltam. És miért is akarnék mást sugározni, mint ami vagyok, hosszútávon úgyis kilóg a lóláb. A fotózás végén csak egy dolognak örültem, hogy végre levehetem a magassarkúmat, amitől különben tényleg jobbak lettek a képek.

Én abban hiszek, hogy legyünk önazonosak. Ha a legjobban egy garbóban érzed magad, akkor nem is biztos, hogy szeretnél olyan munkát, ahol minden nap blézerben/öltönyben kell járni és fordítva.

Ha profi fotóshoz mennél, tölts időt a referenciák kiválasztásával és érdeklődj telefonon nyugodtan. Fontos, hogy a fotózáson jól érezzétek magatokat, mert ez nagyon átjön a fényképeken. Ha igazán profi, rögtön látni fogja, mi a nyerő beállítás és hangulat a kívánt cél eléréséhez. A CV lelke nyilván nem csak a profilkép önmagában, de ez a belépő a további értékelésbe. A munkatapasztalatod, a képességeid és készségeid csak akkor derülhetnek ki, ha a HR-es nem csukja be 3 másodpercen belül az önéletrajzodat.

Sok sikert az álláskereséshez!
A Home Office Hungary csapata