Először is: gratulálunk a sikeresen felvételizőknek! Ha azonban nem sikerült, akkor sem kell nekikeseredni. Van megoldás.

Felvettek! Hú. Gondolom nagy kő esett le a szívedről. Még emlékszem, milyen volt megkapni az sms értesítést arról, hogy szeptembertől végre egyetemista lehetek. Konkrétan el sem hittem. Azaz szeptember második hetéig meg voltam győződve arról, hogy valaki odajön hozzám és közli, hogy valamit elszámoltak, ezért szeretnének megkérni, hogy távozzak. Az a valaki azonban nem jött (vagy eltévedt…), így megkezdtem egyetemi éveimet.

Bevallom őszintén, hogy amikor tizennyolc évesen megjelöltem a szakokat, nem volt tiszta a kép, hogy mit is fogok tanulni, az meg végképp nem volt egyértelmű, hogy mit fogok később dolgozni. Ahogy olvastam a tantárgy ismertetőt, próbáltam elképzelni és kikutatni, hogy mi-mit is takarhat, de amíg nem tapasztaltam meg a saját bőrömön, csak a sötétben tapogatóztam. Izgatottságom miatt minden levélnek rettenetesen örültem, amit az egyetem küldött. A mai napig emlékszem, hogy egy hatalmas pakkot hozott a posta, amiben rengeteg füzet és ismertető volt. Én csak lehuppantam a kanapéra és fel sem álltam onnan órákig, többször elolvastam ugyanazt a cikket és nagyon boldog voltam, hogy valami teljesen új fejezet kezdődik az életemben. Augusztusban az időm nagy része azzal telt, hogy albérletet kerestem és mindenkinek elmeséltem, hogy hová vettek fel. A kérdések pedig özönlöttek: „Mi leszel, ha nem leszel?” „Mit fogsz kezdeni ezzel a diplomával?” „Milyen munkahelyeken lehet ezzel elhelyezkedni?” Mivel ezekre a kérdésekre nem tudtam válaszolni, így kezdett nyomasztóvá válni a szituáció és kezdtem kételkedni a választásomban. Az egyetem, a szakma, ami februárban olyan jó ötletnek tűnt,  jó lesz-e 3-5 éven keresztül vagy egy életen át?

Már rég nem is foglalkoztam ezzel a témakörrel, de néhány hete a következő beszélgetésnek voltam a fültanúja:

-„ Mi az, hogy tizennyolc évesen nem tudod, hogy mit szeretnél lenni?

- Lehet, hogy építőmérnök lennék, vagy  informatikus, de a közgazdaságtan is érdekel.

- Ha nem egész nap a számítógép előtt ülnél, hanem ezzel a kérdéssel foglalkoznál, lehet tudnád.

- De engem sok minden érdekel.

- Igenis egy tizennyolc éves tudja, hogy mivel szeretne foglalkozni. Szóval fiam ideje lenne kitalálni, hogy mi is lesz veled. „

Ahogy hallgattam a beszélgetést egyre csak az járt az eszemben, hogy honnan ered az a feltételezés, hogy tudnunk kell, hogy mik akarunk lenni? Miért nem lehet levenni a terhet a fiatalok válláról, azzal, hogy tanulj jól, találj olyan szakmát, hivatást amit szeretsz és ha ezt nem elsőre találod meg, azzal sincs baj. Semmit nem veszítünk fél év vagy egy év alatt, inkább nyerünk, méghozzá az egyik legértékesebbet: élettapasztalatot. Rengeteg példa volt már a történelemben amikor építészmérnökből lett jogász, orvosból lett közgazdász vagy matematikusból gépészmérnök valaki. Az alapképzés után pedig rengeteg mérnök választ közgazdász mesterdiplomát, a párhuzamos képzésekről nem is beszélve.

Emellett rengeteg olyan szakma van, amit csak tapasztalat útján ismer meg igazán az ember. És mivel mi magunk is változunk, előfordulhat, hogy más irányt veszünk mondjuk 30 évesen, mint amerre elindultunk 18 évesen. Ez rendben is van. A lényeg, hogy a döntés miénk legyen, mert mi fogjuk vállalni a következményeit is.

Nem oda vettek fel, ahová szeretted volna!

Ha nem arra a szakra vagy egyetemre vettek fel ahová szeretted volna, akkor se búsulj. Nem tudhatod, hogy milyen kalandok és barátok várnak rád az új helyen. Nem mellesleg sosem tudhatod, hogy a jövőben mikor fog jól jönni egy plusz ismeret. Lehet meg fog tetszeni ez a szak vagy ez az Egyetem/Főiskola is, ha mégsem akkor pedig lesz pár hónapod felkészülni az érettségire és újra jelentkezni bárhová. Szóval fel a fejjel, de tényleg, ez nem a világ vége.

Nem vettek fel sehová!

Igen, tudom, hogy a csapból is az folyt, hogy idén mennyivel kevesebben jelentkeztek és a sok éves átlagok dőltek meg negatív irányba. Az érettségire való felkészülés nem volt zökkenőmentes és mivel nagyon sokan vannak akik nem most érettségiztek, de idén jelentkeztek felsőoktatásba így ők előnnyel indultak. Ha olyan szakot jelöltél meg, ami nagyon népszerű és kevés rá a hely, akkor sajnos előfordulhatott, hogy a megjelölt helyek közül semelyik sem sikerült. Tudom, hogy nagy a nyomás ilyenkor az embereken és mindenkit az érdekel, hogy hová kerültél be és kellemetlen lesz elmagyarázni, hogy sehová, de hidd el, hogy ez egy átmeneti kellemetlen állapot, amire pár év múlva már alig fogsz emlékezni.

Ha nem sikerült a tervek szerint a felvételi, akkor se búsulj! Nem tudhatod, hogy mi vár rád. Próbáld hasznosan tölteni az így felszabaduló hónapokat! Tanulj meg zongorázni, spanyolul, vagy akár biciklit építeni! Ha lehetőségként tekintesz erre az időszakra, többet is profitálhatsz belőle, mint 30 megszerzett kreditből.

Pár ötlet a következő évre:

• Vállalj kisebb-nagyobb munkákat!
• Próbálj ki új sportokat és hobbikat!
• Készülj fel az érettségire! Az érettségi időszak most sokkal lazább lesz, ha csak egy vagy kettő tantárgyat kell megcsinálnod.
• Gondold át, hogy mit is szeretnél csinálni! Mi az amihez igazán érdekel? Lehet jövőre már máshová adod be.
• Kérd ki nyugodtan karrier tanácsadó véleményét!
• Sose félj változtatni a terveiden!

Azzal is tisztában vagyok, hogy nagy a társadalmi nyomás most rajtad és nehéz kizárni a külvilágot. Lehet, hogy úgy érzed, hogy elbuktál, pedig erről szó sincs. Relaxálj, foglalkozz magaddal és pár hét múlva kezdj el tanulni az érettségire. Az utóbbi időben minden a számokról és a rangsorokról szólt, pedig az életben a legértékesebb dolgokat nem lehet megmérni.

A Home Office Hungary csapata.

https://www.facebook.com/homeofficehungary/