Kilépek a hatalmas előadó ajtaján és most már csak az ima segíthet, hogy átmenjek a mai vizsgán, úgyhogy feldobok egy érmét, ami eldönti, hogy kezdjek el hevesen imádkozni vagy inkább készülni a holnapi vizsgámra, a félév utolsó megpróbáltatására.

Ahogy sétálok hazafelé gondolatban már a krediteimet számolom, persze jó lenne csekkolni a Neptunt, de mivel 2004-et írunk arra, hogy séta közben az okostelefonomat nyomkodjam még három-négy évet várnom kell, úgyhogy be kell érnem a jelenleg fáradságtól korlátozott képességeimmel, hogy eldöntsem, hogy holnap reggel nyolckor vizsgát írok vagy a másnapomat alszom ki.

Egész éjszaka kávét ittam és nem aludtam csak 3 órát, de mivel ébredés után is koffeinre volt szükségem így aludni most biztosan nem fogok tudni. Ahogy számolgatom a hátramaradt órákat és eljátszom a gondolattal, hogy mi lenne, ha ma inkább már sörözni mennék a többiekkel... kezdem érezni a vesztem. Ha most nem szorítom össze a fogam és nem esek neki a tanulásnak, akkor valamikor nagyon bánni fogom. Persze ma lehet életem buliját hagynám ki. Nah jó annyira már szerencsére tapasztalt vagyok, hogy tudjam, hogy lesz még életem bulija. Úgyhogy a Könyvtár felé veszem az irányt.

https://homeofficehungary.hu/

Ma is a Könyvtárba igyekszem. Eltelt tizenöt év, de még mindig az egyik legjobb választásnak tartom, ha határidőre kell leadnom egy anyagot és nem szeretném, hogy bármi elterelje a figyelmemet. Kedd délelőtt van és a szorgalmi időszak kellős közepe, ezért közepesen nagy tömegre számítok, ahogy belépek megpillantom a tanuló csoportokat, ahogy öt-hat fiatal együtt nézi a laptopját. A mi időnkben offline anyagaink voltak főleg, de a lényegen nem változtat. Jó érzés egy olyan helyre belépni, ahol mindenki keményen tanul vagy dolgozik. Hirtelen elfog a tettvágy. De hát ezért is jöttem pont ide. Olyan érzésem van mint A Tizenkét dühös ember című filmben, ahol egy kritikus ember tömeg magával rántotta az ellenálló maradékot. Most én is így érzem magam, annyira sok itt a lelkes ember, akik minden energiájukkal meg akarják érteni/tanulni az előttük lévő anyagot egy határidőre, hogy engem is magukkal rántanak.

Pár mondat A Tizenkét dühös emberről:

Egy bírósági történet, ahol egy gyilkossági ügyben már elhangzottak a záróbeszédek és a bíró eligazítja az esküdteket. Az amerikai törvények szerint az ítéletnek osztatlannak kell lennie. A kérdés, amiről döntenek, hogy a vádlott megölte-e az apját. A tizenkét esküdtből tizenegy a tárgyaláson elhangzottak alapján meg van győződve arról, hogy a vádlott bűnös. Egy esküdt azonban úgy véli, hogy a fiú megérdemli, hogy jobban megvizsgálják a bizonyítékokat mielőtt kimondják a halálos ítéletet. Ahogy telik az idő egyre többen gondolják meg magukat és szavaznak arra, hogy a fiú nem bűnös. Miután kialakul egy kritikus tömeg már sokkal gyorsabban meg tudják győzni azokat akik korábban bűnösre szavaztak. Végül 12-en arra szavaznak, hogy a fiú nem bűnös így megmenekül a villamos széktől.

Próbálom visszarántani a gondolataimat, mert már megint elkalandoztam és a feladatom helyett a Könyvtár romantikus mivoltán gondolkodok meg A tizenkét dühös ember című filmen. Szerintem nem kell túlmagyaráznom, hogy elég könnyen elkalandoznak a gondolataim ezért próbálom leredukálni az elterelő dolgok számát, így a Könyvtár valóban az egyik legjobb választás számomra.

Indulás előtt nem kell sokat készülődnöm. Egy melegítőpulcsi bőven megteszi. Senkit sem érdekel, hogy ki vagyok mi vagyok, milyen ruha van rajtam vagy, hogy fürödtem-e  az elmúlt hetvenkét órában. (Amúgy fürödtem. De jó, hogy meg van a lehetőségem igénytelennek lenni.)

A Könyvtárban csendben kell lenni így már maga a légkör hatékony munkavégzésre predesztinál. Ha találkozok is ismerőssel nem kezdünk el hosszasan beszélgeti. A telefonomat sem fogom nyomogatni mert egy idő után az is kellemetlen és zavaró másoknak, felvenni meg végképp nem fogom. És mások beszélgetése sem fogja elterelni a gondolataimat.

Rengeteg kényelmes szék és asztal van, azaz vannak asztalok és székek, ahol elférek a laptopommal és a jegyzeteimmel. Észrevettem, hogy ha Könyvtárban dolgozok valahogy mindig többet írok tollal, papírra. Ami bár nagyon 2000-es évek, de nekem használ.

Nem lehet sem inni sem enni, ami lehetne negatívum is, de itt most a pozitív dolgok között említeném, mert ha egy fix határidőre dolgozva egy „sprintet nyomok” akkor jól jön a 100%-os koncentráció. Ilyenkor mondjuk a küldés gomb megnyomása után úgyis sokkal jobban esik a falat.

Én a BME Könyvtárba szoktam menni, ami hétköznapokon reggel nyolc és este nyolc között van nyitva, akár tizenkét órát is dolgozhatok egy helyben, bár annyit nem szoktam, azt azért bevallom. Eddig sokat beszéltem a pozitívumokról. De azért kellemetlen tud lenni, hogy egy kávét sem tud meginni az ember, ha éppen elfáradna. A másik épületbe kell átsétálni és mindent összepakolva azért macera. Ami az előbb még pozitív volt pár óra után könnyen negatív lehet. De az én arányszabályom és remélem a workaholic emberek nem fognak megkövezni, nincsen tökéletes hely ha dolgozni kell, lévén, hogy ez egy elég erős oximoron.

https://homeofficehungary.hu/

Már este hét óra van. Nem szeretném, hogy velem zárják a Könyvtárat. Miközben kifelé sétálok meghallok egy egyetemista társaságot beszélgetni az esti sörözésről. Nekem is kedvem támad velük tartani. Azt hiszem én ezért szeretek a Könyvtárban dolgozni, szeretem azt érezni, hogy fiatal vagyok, hogy szabad, hogy bármit megtehetek, hogy nem kell aggódnom csak azon, hogy jól sikerül-e a félévem. Ha meg valami nem az elvárásokhoz mérten sikerül, az már a következő félév problémája. Lehet nem akartam felnőni? Lehet hiányzik az Egyetem? Lehet azért szeretek szabadúszóként dolgozni, mert ez áll a legközelebb a hőn szeretett Egyetemi évekhez? A válasz mindegy is. Örülök, hogy eltelt tizenöt év mert örülök, hogy vannak okostelefonok és gyors internet és távmunka, mert szeretek szabad lenni.

Szeretem azt érezni, hogy bármit megtehetek. Szeretek freelancer lenni.

A Home Office Hungary csapata.
https://www.facebook.com/homeofficehungary/

Képek forrása: BME OMIKK
https://www.omikk.bme.hu/